Ezt már Lukács Laci is megénekelte, nem is egetverő bölcsesség - de szembesülni vele egészen más. 

Úgy alakult, hogy a napokban ismét buszra kellett szálnom és az ott tapasztaltak ráébresztettek, hogy elkényelmesedtem. Az embernek óriási privát tere van, ha saját autóval utazik, egy munkahelyen is megvan bionyos mértékig, hiszen segíti a produktivitást.

Tömegközlekedésben viszont ez szinte eltűnik.Mindenképpen találkozol egy beszédes nagymamával, egy hangoskodó gyerekkel, vagy egy olyan társasággal, akik meg sem próbálják visszafogni a hangerőt, miközben alpári stílusban közlik a világgal a nem túl szofisztikált gondolataikat.

Mindezek kiszűrése kinek könnyebben, kinek nehezebben megy - régen erre simán a zene hallgatás elég volt. Azonban már régóta nem volt rá szükség, ezért sem használható zene lejátszó, sem zene anyag nem volt nálam. Persze, mindez hatalmas tragédia... Ami azt illeti nem az, mindössze apróság, amiből újabb dolgok következtek.

Kihasználva a tecnhnika adottságait, keresni kezdtem, milyen megoldások vannak: végül a soundcloud nevű appor próbáltam ki, mivel mindössze 20Mb, nem 200 mint a spotify, ami sajnos nem volt letöltve. Sajnos ez csak újabb felismerést hozott - ez nem nekem készült app. Hivatalos, minőségi előadók alig vannak, a felhasználók dobálnak fel random dolgokat, totál káosz mint a utube, sok éve - szerencséte a nagyobb zenekarok ott felismerték a reklámértéket és elérhetővé tették a minőséget.

Ez a kis zenei kitérő megerősített abban, hogy a LLL elhatározásom teljesítése nehéz feladat lesz. Nem csak a munkámból adódóan kell az új technológiákat és trendeket ismernem, hanem azért is, hogy 30 év múl a ne úgy nézzek mondjuk a holoszemüvegre, mint egyszeri kisnyugdíjas az google önvezető autójára.

Ja igen, a változások margójára még valami, amikor utoljára aktívan buszoztam, nem lett volna lehetőségem lejegyezni mindezt. Éljen a technika :)