Ma eszembe jutott a két évvel ezelőtti kyu vizsgám - mert a leendő ukém lemondta a most következőt és számításba vettem a szerencsémet az ügyben. Nos, két éve volt szerencsém shrek unokatestvérével összekerülni. Majdnem egy fejjel nagyobb, tömegben kb 50 kilóval. Robosztus, nagydarab ürge volt. Amikor elkezdtem keresni az edzéshez, nem volt túl jó jel az, hogy aki ismerte és megtudta, hogy vele vizsgázom, erős sajnálkozásba kezdett. Meg is mutatta miért tették ezt: egyszerűen rambó módban tolta az egészet. Egy alapesetben is veszélyes technikánál a bemelegítő edzés közben a földhöz vágott, erőből, szándékosan - mert szerinte azt úgy kell. Utána meg csodálkozott, amikor otthagytam bazdmegelve, fájó háttal, miközben reméltem, hogy a vizsgán meg fogok tudni mozdulni. Az ogre még akkor is csodálkozott, amikor pár 4ik danos is lehordta, amikor rajtuk előadta a mutatványt. Úgy látszik nem esett le neki az aikido lényege. Később, a vizsga alatt kiderült számomra, mit is kompenzálhatott: az erőn kívül sok másra nem futotta. Alig hogy végzett a tori munkával és ukézni kezdett, elkezdtem pörgetni a tempót - erre majdnem ott pusztult el, alig kapott levegőt. Pazarul festhetett a vizsga. Nagyon remélem, hogy idén nem őt kapom, mert ha mégis és hozza a formáját, akkor otthagyom a francba. Miért nem lehet normálisan csinálni? Az a partnerem aki lemondta, nem volt könnyű az igaz, de maximálisan törekedett az együttműködésre, ahogy azt ilyenkor kell és szépen meg is csináltuk a vizsgát. Most jön a lutri. Hajj.