Hétvégén bejelentették, hogy meghalt Castro. Persze ez abban a környezetben ahol ez történt, csaltak már el ilyesmit, szóval semmi sem biztos. Lehet, hogy már jégen volt egy ideje :) Bár ez inkább 20-30 éve lett volna jellemző, amikor még különböző hárombetűs szolgálatok igyekeztek ezt elérni - a fellelhető infók szerint a CIA több mint 600-szor. Ez még akkor is szép, ha a töredéke igaz.

Ami viszont meglepett egy kicsit, az a reakció, amit tapasztalni lehetett a cikkek alatt; a részvét egy dolog, az szólhat az embernek, mert az volt, akármit is tett. De a szinte nosztalgikus, rendszerét és gondolkodását sirató hangok már ijesztőek. Olyan emberek, akik már láthattak ilyen rendszert, csak a felpuhult változatát, ezt hiányolják. Mert bizony Castro uralma diktatúra volt - illetve ami most megy tovább az is az. Abban viszont csak azoknak a keveseknek éri meg élni, akik a kedvezményezettek között vannak, a felső fél százalék. A többieknek marad a túlélés.

Szomorú látni, hogy a demokratikus berendezkedések felől ismét elindult a világ a másik irányba. Persze, sok helyen nem is volt máshogy és nem szabad azt hinni, hogy az ilyen törekvések valaha is eltűnnek. De egy jól kiépített rendszer meg tudja fékezni. Sajnos a populista, néphülyítő lózungok még az olyan haladó szellemű országokban is ezt az irányt vetítik előre, mint anglia a brexittel, trump, és nyugat európa politikája. A keletebbi blokkokról most nem is szólva, mint kis hazánk az órásmesterrel, a törökök, stb.

Összegezve nekem egy King idézet jut eszembe: "Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit." Jelen esetben ez igaz az egész emberiségre.

Még egy átkötés: az emberiség fiktív jövőjéről szól Asimov nagy trilógiája - Robotok-Birodalom-Alapítvány - szépen bemutatja, hogy az emberi természetre alapozva pár ezer évnél többet nem fog kihúzni az emberiség. Sajnos viszont nincs kéznél egy Hari Sheldon, aki segítsen ezen.