Este volt csak rá idő, hogy cselekedjek, addig csak fejben csiszolgathattam a B és C terveket, valamint fórumokat nézegettem. A B terv a következő lett, arra az esetre, ha az usb-s megoldás végképp nem jön be: a saját gépemben vagy egy odd rack, abban van a saját eredeti hdd, mert kell a tárhely. Azt ideiglenesen kiszedem és abban rakom be a migrálás idejére az ssd-t. Miközben nagyon bízom benne, hogy az odd rekesz magassága a két gépben megegyezik, ezt ugyanis két magasságban gyártják: 6 és 8mm-rel. Nem, nem tudom, hogy az enyém mekkora, műszaki adatokban ez nem szokott szerepelni csak úgy, így a lenovót sem tudom, csak reménykedem, mert a C tervhez rohadtul nem fűlik a fogam. Még a saját windozomat is inkább megmentettem múltkor, más belakott windozát meg mindenképpen meg kell próbálni megmenteni, főleg, ha ilyen macerás az alany.

Szóval próba. A gép elindul, usb rádug ééés diszkó. Hogy szomorodnál meg! Akkor villant be egy ötlet, ami tegnap félálomban is. Próbáljuk meg fordítva, ha már a 2.0-s usb-n megy a történet, akkor is jó. Leszarom, ha sokáig tart, majd elmalmozik. És bakker, működött. A gép felismerte a lemezt, még a lenovo ki nem gyilkolt saját adatmentő progija is elkezdte kínálgatni, hogy szép új lemez, hadd mentsen rá felhasználói dolgokat. Végre! Utána már csak az easeus progit kellett felvarázsolni, ami a 11-es verzióban már duplakulcsos aktiválást kért. Meg is találta a lemezt, rajta az MBR alapú NTFS partícióval és egy gyönyörű "migrate os to ssd" gombbal egyetemben. Oké, még előtte le kellett pucoltatnom vele, de utána kézségesen viselkedett. Jelezve, hogy egy újraindítás közben fog tudni cselekedni, hagytam neki. Innentől elmalmozott egy bő fél órát, talán többet is, de minden szépen ment. Aztán zöld halál...

Nem láttam pontosan mi történt, mert akkor éppen nem ültem előtte, csak azt, hogy a win 10 szabadkozik, hogy elszabott valamit, a bootloaderrel van gondja. Egy gondololat ugrott be, így egyben: aqrvafaszba! Nem baszod meg, hogy a jelenlegi rendszer bootloadere gallyra ment? Oké, a progi szólt, hogy migrálás után, ha egyszerre van rádugva a rendszerre a két lemez, akkor agyfaszt kaphat picit, de na. Oké, 15 éve láttam már ilyet, amikor a master és a slave vinyón is egy win 98 figyelt - mert másolni akartunk cuccokat és más megoldás nem volt - és a két rendszer kiherélte egymást. Most ugyanez a rémkép ugrott be.

Oké, akkor usb lehúz, fél szemmet reboot. Bios képernyő, nincs boot média és egy "ok" gomb. Oké, mit lehet tenni, rányomtam. Újabb bios képernyő, viszont már lemez lista, amiben ott figyel az eredeti lemez, válasszuk ki azt - és igen, működött. Szépen bebotolt mint a jógyerek. A kötelező tiszteletkör - 10 perc malmozás - után rádugtam a külsőt, hogy megnézzem mi a helyzet. Ahogy láttam, minden stimmelt. Gyorsan a maradék 100Gb helyre csináltam egy adat partíciót, áthúztam mindent a hdd megfelelő partíciójáról.

És eddig ennyi a második nap, holnap jön a szétszedés, ami leírás és a videók alapján kb a fél gép szétkapását fogja jelenteni, egy nyamvadt lemez kicseréléshez. Annyira örülök neki, hogy az én gépen még régivágású, külön kis szerelő ablak van a memóriához, az lemezhez is, még az odd racket is két csavarral ki tudom engedni. No de a lenovot nem ilyen fából faragták.

Szóval jöhet a harmadik nap a szerelés és az éles teszt.