Megjött a tél, befagyott a blog is. Pedig ötletem lenne ismét, csak az írások nem születnek meg. Azért egy kezdemény.
Az elmúlt hetekben sort kerítettem rá, hogy játszak a Fallout széria 3-ik darabjával. Ez már 3D-s belső nézettel is működik, a világ kicsit élőbb, mint az izometrikus. Igaz, hogy már nem mostani játék, a grafikája szerintem még mindig igen szép. Amikor először kiértem a karakterrel a felszínre és körbenéztem a pusztaságban, megláttam az épületek maradványait, az nagyon erőteljes volt.
A játék nagyon jó, bár volt pár kezdeti nehézség, belejöttem, van benne lehetőség bőven. Viszont, feltűnt valami, ami minden hasonló témájú játékban, filmben, sztroiban így van. Minden szürke, nagyon. Az összes posztapokaliptikus világkép a szürke ezer árnyalata, még akkor is, ha már vagy száz éve tart a dolog. Ekkor eszembe jutott egy könyv, amit nem túl rég olvastam: A középkor alkonya - ingyen olvasható verzió: mek.oszk.hu. Ez a középkorról szól, pontosabban annak végéről. Többek között szó esik arról is, ami talán ellenkezik a középkorról kialakult általálános képünkkel; miszerint minden koszos, szürke, barna volt - ahogy a "történelmi" filmekben is láthatjuk.
Az író szerint ez korántsem volt így, az emberek pont az ellenkezőjét szerették, amennyire csak lehetett színes ruhákat hordtak és a környezetüket is színessé tették, hogy a nem túl hosszú és vidám életüket minél jobban feldobják. Jó, ez talán kicsit erős kiragadás, de a lényeg ez.
Szóval az jutott eszembe, hogy vajon az ábrázolásokkal ellentétben, nem lenne-e ugyanilyen színes valamilyen módon egy posztapokalipitikus társadalom is? Tudom, kicsit abszurd lenne a madmax szivárvány színben, vagy akárcsak a fallout világa, esetleg a walking dead környezete. De talán egy kicsit, derűsebbé tenné a világot :)
