Megnéztük a legújabb X-men filmet, a Sötét Főnixet. Ami azt illeti, eléggé féltem tőle, mert a kritikai felhangok alapján temették a filmet, a modern szériával együtt. De szerintem nincs igazuk, nem lett rossz. Nem úgy mint Szirmai az új star wars részekről, mert azok bűnszarok lettek - hanem tényleg jó lett. Azt hozzá kell tenni, hogy első nézésre valóban nem jött át annyira, de második nekifutásra már tök jól összeállt a film.

Egyébként egy érdekes dolog jutott ma eszembe: egy filmet, történetet csak egyetlen alkalommal ismerhetsz meg először. Az az alkalom, amikor a filmet készítők elképzelését teljesen be tudod fogadni - elvileg. De jobban belegondolva, lehet hogy csak sokadikra áll össze az, amit a stáb kitalált. Lehet, hogy sokadjára éri el nálad azt, hiszem a forgatás és egyéb munkák során minden részletet több tucatszor tapasztalnak meg. Szóval lehet, hogy nem az első megismerés lesz a nagy alkalom, hanem amikor már el tudsz merülni a részletekben.

Visszagondolva, azokra a film klasszikusokra, amiket ma akár kívülről tudok, volt pár, ami első megnézésre nem jött át teljesen - például ilyen a Ponyvaregény. Anno egy két napos buli második napján, délelőtt valahol a másnap és az új aznap hatását élvezve néztük meg a srácokkal és akkor kicsit zavarosra sikeredett - nem csak amiatt, az idővonal keverés is rásegített :) De aztán, ahogy többször megnéztem, egyre inkább megértettem, miért lett abszolút kultfilm. Igen vannak kivételek, amik már elsőre is örökös helyet vívnak ki: Forrest Gump, Remény rabjai, Halálsoron, Die Hard(1-3, a 4 sem rossz, de nem éri el a többit)- oké, ezt lehetne még folytatni :)

De ott vannak azok a filmek is, amik elsőre csapnak arcul igazán, utána viszont már az érzés nem olyan katartikus - ilyen volt nekem az Endgame. Nagyon jó film lett és vannak benne igen erősen ható jelenetek, de nem fogja tudni ugyanazt kiváltani, mint a moziban. Az Infinity War is hasonló működés, de ott csak azért, mert annak a vége instant pofánb@szás volt, újra nézve meg csak "szimplán" erős. 

Kanyarodjunk vissza a sötét csirkéhez! A szereplők, a történet, az összhatás szerintem rendben volt - bár ehhez tényleg kellett az újranézés. A főbb szereplők hozzák a minőséget, Fassbender minden fémhajlítgatós arcmozdulata szuper, mint mindig, McAvoy is remekül kopaszkodik mint X-professzor, Hoult pedig nagyon szépen belenőtt a hatalmas szőrös kék kabátba. Az viszont érezhető egy kicsit, hogy Lawrence már kicsit unja az alakváltó karakterét, Chastain pedig azért kaphatott volna kicsit több teret a gonosznéni szerepben. Biztosan jó színész, már eddig más filmben kifejezetten irritált valamiért, itt csak úgy tűnt, mintha a rendező nagyon rövid pórázon dirigálná.

És persze Sansa - azaz Sophie Turner. Hát, öhm, mit is mondjak. A szerep amit kapott, szerintem piszok nehéz. Bár a képregényt nem ismerem, de a rajzfilmes és a korábbi filmes megjelenítések alapján egy durván elnagyolt, idegesítő, igazából kidolgozatlan karakter - szóval ebből kihozni egy jó alakítást, azért nagyon nehéz. Pont múltkor beszéltünk róla, hogy a Trónok Harca óta növesztett magának tehetséget - igen, nem csak melleket na :) Szóval az előző x-men filmekben, amikor még gyerekszerű volt a karakter, egészen jót hozott ki belőle, bár északnak sajnos örökre annyi. A film bő felében egyszerűen egy hisztis kislányként viselkedik, a rá nehezedő nyomást a lehető legrosszabban és leggyerekesebben kezeli le, majdnem rá is megy az egész bolygó. De az utolsó részre megint magára talál a forgatókönyv, azzal pedig már tud mit kezdeni, tud mit eljátszani.

Összességében nem értem, hogy ezzel a filmmel miért temetik a szériát, az előző után jobban gondoltam volna, ott az apokalipszis kék manója szerintem jóval gyengébbre sikerült. Aki eddig követte a szériát, ezt a részt ne hagyja ki. Aki nem, hát, az ne ezzel kezdje szerintem, mert úgy lehet, hogy francot sem fog érteni egy sorozat negyedik filmjéből :)