Life Long Learning - azaz jó pap holtig tanul. Elméletileg ez minden szakmánál így van manapság, de talán kevésnél annyira, mint a billentyűzetcsapkodóknál.

Mert teljesen életszerű, hogy pár nap múlva már más API kell az arckönyvhöz, változik a php verzió, egyszerre kell ismerni a fejlődő zend 2-es dolgokat és a smarty vs ie7 megoldásokat.

Azt természetesen hozzá kell tennem, hogy ( ^ - ^ ) ~ dolga is hasonlóan bonyolult, hiszen az oktatók a 30-40 éves szakmai és technikai kérdéseket nyomatják, a betegnek meg oda kell tudni adni a legújabb generikumot, aminek az eredeti hatóanyagát még fel sem fedezték a kérdéses gyógyszerkönyv írásakor.

Mindezek jegyében, hogy ne járjunk úgy mint a dínók, elkezdtük ismét püfölni a nyelvoktató duolingót. Csodát nem tesz, de talán szinten tart.

A szakmai lol jegyében pedig leszedtem pár appot a telefonomra, tesztek, segédletek, különböző technikákhoz. Nem váltja ki a konkrét kódolást, de frissítésnek ez is jó. Arról nem is beszélve, hogy a hőskornak tekinthető korszakban nem hogy számítógép nem volt a kódoláshoz, hanem direkt papíron írtam a saját kis ötleteket.

Később az egyetemen ez egészen jól jött, amikor a c++ zh-kat papíron kérték. A többiek izzadtak, nekem meg ujjgyakorlat volt. Írtam azoknál komolyabbakat is előtte. Úgyhogy volt akiét lezongoráztam.

Erről az jutott eszembe, hogy ez a kis szerkentyű nem csak hogy többszörösen erősebb, mint amivel a holdra szálltak - bár lehet, hogy az üzembiztosság ennél nem is olyan életbevágó szempont - hanem teljesítményben valószínűleg jobb, mint az első tíz évben elém került valamennyi számítógép. Nem, nem ennyire durva kütyü, csak ennyire régóta csapkodom a klaviatúrát.

Szerk.: miközben a végét pötyögtem ide, csak abban reménykedtem, nem dob ki a szerkesztő, az időkorlát miatt, vagy nem nyomok félre valamit és megy a levesbe az egész. De minden oké. Hurrá!