Az elmúlt hetekben bepótoltam egy régi film klasszikust, pontosabban egy trilógiát. Többek között Dollár trilógiának is nevezik a három filmet, Sergio Leone remekművét. Már elég meg akartam nézni, de a régebbi generációkhoz tartozó filmekkel már voltak rosszabb tapasztalataim, így mindig tologattam. Például a Szarvasvadász nekem egyeltalán nem jött be, a témában sokkal relevánsabb a Szakasz, ami viszont nagyon is.

Szóval azelőtt nem láttam a filmeket, legalábbis azt hittem.

A változatosság jegyében ismét egy kis "géming" és egy kis Fallout 4. A múltkor írtam róla, hogy a sztori befejezése után, csak úgy kíváncsiságból kipróbáltam a "túlélő" nehézségi szintet.

Csak röviden, mi is az: a karaktered papírból van, egy-két találat után véged. Az ellenfelek viszont sokkal szívósabbak. A mechanika is nehezebb: nincs ugrálás a térképen, ami elég rossz, mert a bejárható terület hatalmas. A karaktert életben kell tartani, azaz gyakran és rendszeresen kell enni, inni, aludni, de nem mindegy mit és hol.

A legutóbbi bejegyzés óta nem sok minden történt, a karanténból lassan bújunk ki. Ami azt illeti, egyre inkább csak az elvárások miatt, nem feltétlenül a számok alapján.

Addig is, miután a Fallout és a Witcher eleresztett kicsit, gondoltam kipróbálok pár "újabb", rövid játékot. A steam könyvtár már régóta fel van töltve, az akciók alkalmával bevásárolok aprópénzért, aztán majd csak sorra kerül.

Itt van például a Bioshock széria. Alapvetően egy belső nézetes akció, de a környezet és a sztori egészen egyedi. Adott egy őrült tudós, aki úgy dönt, megépíti a tökéletes társadalmat - az óceán fenekén. Rapture a szabadgondolkodók, művészek és zsenik városa - volt. A dolgok valamiért nagyon rosszra fordultak és az általunk irányított karakter feladata, hogy ezt kibogozza.

Évekkel ezelőtt - 7+ - viszonylag sokat játszottam egy játékkal, ez volt a StarCaft 2. A nagysikerű első rész nagyon jó folytatása volt, remek sztori móddal.

Valamint belevágtunk a kompetitív játékba is, amikor mások ellen, online irányítod a seregeket. Elég nagy kihívás, főleg ha már kinőttél a gamer korból. Akkoriban sok százezer játékos volt - főleg a kezdetibb időkben, így a rendszer elég jól talált neked ellenfelet. Több szint van, egészen pontosan hét, mindegyik más nemesfémmel, vagy hasonlóval jelölve (bronz,ezüst,arany,platina,stb).

Elég sokat számít, hogy hozzád hasonló szintű ellenfelet kapj, hiszen egy nálad jóval gyengébb ellenféllel szemben nem élvezetes és nem is dicsőség nyerni, de még játszani sem olyan jó.

Már egy ideje akartam írni a dologról: túlléptük a 800km-t a szobabiciklin. Aztán már a 900-at is sikerült. Egészen pontosa most 914-nél tartunk. Mivel a kijelző csak 3 egész számjegyig megy, valószínűleg átfordul majd. De azért szép :)

A reggeli rádió adta meg az alaphangot, amikor a táborozásról megkérdezett szakértő szól egy érdekeset: "Az általános nyelvi, művészeti és sport táborok mellett a gyerekek(!!) akár rúdtánc-táborba is mehetnek, esetleg a mostanában elkapott katonai, túlélő táborokba is".

Na itt álljunk meg egy szóra! Mi a f#sz? Még a katonai tábort "értem", az már elég régi hagyomány, hogy az életre nevelés címszava alatt törjük be egy kicsit a leendő polgárokat, hátha később még jól jönnek az ifjú gárdisták/úttörők/cserkészek. De hogy egy tizenpár éves kislányt elküldeni egy táborba, ahol rúdtáncolni tanulna - mindig azt hiszem, már nem lehet fokozni, de mégis. Bár lehet, hogy ez összefüggene a nemzeti népesség növelő törekvéssel - így már érthető.

A másik részletbe tegnap futottam bele, egy cikkbe, ami egy rázósabb témát is megemlít: TikTok gyerek- és felnőtt szemmel Két része van, az egyik a gyerekek oldalát, a másik a szülőkét nézi meg. Magam részéről az elsőnek már nem vagyok célcsoportja, a másodiknak még nem, de azért érdemes belegondolni.

A héten egy akció keretében beszereztem ingyen a GTA 5-ik epizódját. Igaz, egész éjszaka töltött, mert 95Gb volt, de ha már ingyen van, gondoltam ránézek. Valamikor régen, a történelem előtti időkben nagyon sokat játszottunk az elődökkel.

"We don't need no education, We don't need no thought control" - így kezdődik a híres Pink Floyd szám, amiből sajnos leginkább csak a szöveg szószerinti verzióját sikerült megvalósítani. A rendszerbe betagozódás ellen még küzdünk. Pink Floyd - Another Brick In The Wall (HQ)

Szóval történt egy baleset pár napja: egy vadászaton, egy valószínűleg rosszul kivitelezett lövésbe halt bele valaki - nagyjából 2 km-rel arrébb. Nagyon szomorú. A körülményeket még vizsgálják, eddig még nem sokat tudnak ezen kívül.

Úgy tűnik, olvadásnak indult a helyzet - mármint a vírus helyzet. Legalábbis mindenki úgy tesz, mintha már minden rendben lenne. De szerintem ez egy nagy visszacsatolásos marhaság.

"Lehet kimenni, hiszen nyitva minden" mondják sokan. A dolgok meg kinyitnak, mert az emberek már nagyon mennének ki. Szinte nincs olyan kormány - a demokratikus verziók közül - amelyik nem küzd ezzel a paradoxonnal. Ha nem akarja, hogy hamarosan selyemzsinórt mutassanak neki, akkor a politikai túlélés érdekében nyitni fog.

Szembe jött egy videó a 9gag-en, kicsit utánamenve megtaláltam youtube-on is: van egy kezdeményezés, amiben zongorákat helyeznek el nyilvános helyeken, szabad használatra. Nem arra gondolva, ami itt Pécsen történt - sajnos megrongálták - hanem azért, hogy nyugodtan játsszon rajta, aki szeretne.

Nos, ez a srác profi, de ez nem von le semmit az előadásból: Dance Monkey metro station piano performance London

Egy elég underground dologról írok, amit az előbb találtam,de egy kicsit messzebbről kezdem. Az idei évben belevetettem magam a Doctor Who világába, a 2009-es, 9-ik doktortól induló verzióba - klasszikus 60-as évekből valót nem hiszem, hogy megpróbálnám :) Aztán, ahogy lenni szokott, Eszti is bekapcsolódott és behúzta a dolog - bár nem annyira, mint engem.

Ha valakit egy picit érdekel a sci-fi téma, az angol humor és a hosszabban kibontott, érzelmesebb sztoriszálaktól sem riad vissza, itt egy "rövid" kedvcsináló: DOCTOR WHO ÚTIKALAUZ Összegezve azt mondanám, hogy az első 7-8 évadot meg kell nézni!

A tizenegyedik doktor, akit Matt Smith alakít, remek társakkal van kiegészítve alap helyzetben is. Azonban ezt még bővítve, behoztak egy kisebb triót, aki időnként tűnik fel. És milyen jól tették! A korábbi epizódban, ahol a Pond családdal együtt szerepelnek, parádés az eredmény, ahol pedig Clara mellé kerülnek be, ott ők viszik az aktuális részt a hátukon.